Van az a vezetői működés, amikor egy idő után nem azt figyeled, mi hangzik el, hanem azt, milyen hangulatban. Ahogy belép a szobába, már tudod: ma lehet-e kérdezni, lehet-e vitatkozni, vagy jobb csendben végig ülni mindent. Az üzleti elvárások együtt mozognak az aktuális lelkiállapottal. Ami tegnap még „jó irány”, az ma „teljesen félrement”.
Ilyenkor óhatatlanul felmerül a kérdés: mit lehet ezzel kezdeni?
A rövid válasz: nem sokat. Ez nem tanult viselkedés, nem tréninghiány, nem egy fejlesztési backlog. Ez built-in feature.
Az ilyen vezetőknél a hangulat nem zavaró tényező, hanem rendszerelem. Ugyanolyan input, mint egy szám, egy riport vagy egy piaci hír. Ilyenkor lehetsz felkészült, következetes és racionális, a döntések mégsem azon a pályán születnek, ahol te állsz.
Van egy másik „megoldás”, ha lehet így nevezni: a jegyzetelés. Fontos, hogy lássa, hogy jegyzetelsz minden megbeszélésen. Nem demonstratívan, nem színházból – hanem következetesen. Miért fontos ez? Mert amikor legközelebb szembe megy a saját tegnapi véleményével, te a jegyzetedbe pillantva fel tudod hívni a figyelmét arra, hogy a legutóbbi alkalommal mást mondott. Ha még egy-egy fordulatot vagy mondatot idézni is tudsz, azzal nem támadsz, csak jelzed: figyeltél, feljegyezted, és nem a levegőbe beszélsz. Az ilyen helyzetekben általában jön a morgás, de a véleményváltozást kénytelen elismerni, hiszen a saját szavaival szembesül.
Ez nem elegáns eszköz. Nem komfortos. De néha működik.
Az én történetem vége egy pályakezdő élmény. Egy Németországban élő magyar hölgy volt a tulajdonos, az ügyvezető, és minden más is egy személyben. Az iroda egy lakás volt, és ahogy belépett az ajtón, már lehetett látni, hogy aznap szabad-e hozzászólni vagy sem. Nála pontosan ez volt a helyzet – és én akkor meghátráltam. Négy hónap után úgy döntöttem, ezt én nem tudom, és nem is akarom kezelni.
De nem mindig lehet kilépni. Van, amikor ez egy adottság, amiből nem tudsz ilyen egyszerűen távozni, mert anyagilag nem teheted meg, vagy mert olyan cégnél történik mindez, amely később nagyon jól mutat majd az önéletrajzban. Ilyenkor nem azt döntöd el, hogy jó-e a helyzet, hanem azt, meddig tudod vállalni. És ez már nem vezetési technika, hanem személyes határ.
Ha erről szeretnél gondolkodni – nem megoldásokat keresni, csak tisztábban látni –, akkor lehet róla beszélni.
